Úgy illendő, ha legelőbb röviden bemutatkozom.
1952. február 4-én születtem, Pesten; Angyalföldön, majd Újlipótvárosban nevelkedtem, ma Solymáron élek. Apám katonatiszt volt, mamám szerkesztőségi tikár. Három felnőtt és egy újdonsült pici gyerekem van: Rita, Judit, Gábor és Hanna.
Az ELTE jogi karán, majd a bölcsészkaron szociológián végeztem, letettem az ügyvédi szakvizsgát.
Első diplomám megszerzése után a KISZ-apparátusban kezdtem dolgozni, munkatársként, aztán a tatai majd a Bimbó úti vezetőképző iskola igazgatójaként. Eközben túlságosan sok olyasmit műveltem - a könnyűzenészek és a fiatal művészek szakmai-politikai találkozójától a cigány klubon át az '56-os konferenciáig -, ami az akkori pártvezetés számára elfogadhatatlan volt, így kirúgtak.
Jogtanácsosként, vállalati ügyvédként helyezkedtem el, a Lapkiadó Vállalat sajtópereit és sajtó-helyreigazítási ügyeit intéztem, gazdasági és vállalati joggal foglalkoztam. Pár évig a Pesti Műsor hetilap főszerkesztője és kiadó-igazgatója voltam.
Később oknyomozó-tényfeltáró újságíróként, közíróként dolgoztam; tizenhárom könyvet írtam, ebből tizenkettő jelent meg. Számos publikációm látott nyomdafestéket az Élet és Irodalomban, a Népszabadságban és másutt.
Majd felújítottam jogi praxisomat, ügyvédként. Legutóbbi három, az "igazságszolgáltatás" sanyarú állapotáról szóló könyvemmel "visszadolgoztam" magam a joggyakorlatba, így ma tiszta szívvel vallhatom, hogy magas színvonalon látom el ezt e munkát.
A mesterkéltnek tűnő "dr."-t csupán azért biggyesztem nevem elé, mert névrokonommal, a párizsi Kende Péterrel sok évvel ezelőtt így egyeztünk meg.