Az ügyvédi munkadíjról

Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 9. § (1)-(2) bekezdése alapján az ügyvédet munkája fejében megbízási díj és költségtérítés illeti meg.

A 23. § (1) bekezdése szerint: „az ügyvéd és a megbízó között a megbízás akkor jön létre, ha a felek megállapodtak a megbízás tartalmában, a megbízási díjban és az előrelátható költségekben. A felek költségátalány alkalmazását is kiköthetik. Az ügyvédi megbízási díj szabad megállapodás tárgya”.

Ennek megfelelően Ügyvédi Irodánk még az ügy intézésének megkezdése előtt ajánlatot tesz az ügyvédi munkadíjra és a várható költségekre. Az ajánlat kidolgozásakor figyelembe veszi az ügyértéket, az üggyel járó várható munkaterhet és felelősséget, valamint a munkavégzés várható időtartamát. A megbízási díj természetesen szabad megállapodás tárgya.

A megbízási szerződés az ajánlat ügyfél általi elfogadásával jön létre, amelyet ügyvédi megbízási szerződésbe foglalunk. Az írásba foglalás elmaradása a megbízás érvényességét nem érinti, de ilyen esetben a megbízás tartalmának bizonyítása a megbízottat terheli.

A Magyar Ügyvédi Kamarának az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 8/1999. (III.22.) MÜK szabályzata (a továbbiakban: Szabályzat) 9/1. pontja alapján „a megbízás elvállalásakor az ügyvédnek tájékoztatást kell adnia a bíróság által megállapítható díjról és költségekről. Az ügyvéd az átvett pénzről bizonylatot köteles adni ügyfelének”.

Ha ügyvéd szívességi (pro bono) ügyintézést vállal, ezt a körülményt a megbízásban rögzíteni kell.

Mind a munkadíjat, mind a költségátalányt ÁFA terheli, 2012. január 1-jétől 27 %.

A 9/2. pont szerint ”Tilos a megállapodás szerinti megbízási díjon és a felszámítható költségeken felül anyagi vagy egyéb szolgáltatás követelése. Az ügyvédi megbízási díjkövetelés másra nem engedményezhető”. A 9/3. pont szerint „Ha a megbízás a teljesítése előtt szűnik meg, az ügyvéd köteles a felvett megbízási díjjal elszámolni, a megbízás megszűnéséig végzett munkával arányos megbízási díjat visszatarthatja.”

Polgári perben, pernyertesség esetén a bíróság megítél ügyvédi munkadíjat és más költséget (az úgynevezett készkiadásokat), ez egyes konkrét esetekben – ha az ügyvédi megbízási szerződés így szól – a munkadíjon felül szintén eljáró ügyvédet illeti. A bíróságot azonban nem köti az ügyvéd és ügyfele között a munkadíjra és költségátalányra kötött megállapodás.


A Polgári Perrendtartás, az 1952. évi III. törvény perköltségviselésre vonatkozó, (78-92.
§-aiba foglalt) leglényegesebb – az ügyvédi munkadíjat is érintő – szabályai a következők:

A pernyertes fél költségeinek megfizetésére rendszerint a pervesztes felet kell kötelezni.

A bíróság a perköltség összegét a fél által előadott és a szükséghez képest igazolt adatok figyelembevételével állapítja meg. A fél javára az általa felszámítottnál több perköltséget megállapítani nem lehet. Ha a fél a költségeket nem számította fel vagy nem igazolta, a bíróság a perköltséget a per egyéb adatai alapján hivatalból határozza meg. A költségek utólagos felszámításának helye nincs.

Ha az alperes a perre okot nem adott, és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest kell elmarasztalni.

Az a fél, aki egyes perbeli cselekményeket sikertelenül végez, vagy egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedik, avagy valamely határnapot vagy határidőt mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, az ebből származó költségeinek megtérítését pernyertessége esetén sem igényelheti, illetőleg az ellenfél ebből eredő költségeinek megtérítésére a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezhető. Részleges pernyertesség esetében a bíróság a perköltség felől a pernyertesség arányának, valamint az egyes felek által előlegezett költségek összegének figyelembevételével határoz. Ha a pernyertesség és pervesztesség aránya, valamint az előlegezett költségek összege között nincsen számottevő különbség, a bíróság akként rendelkezik, hogy mindegyik fél maga viseli a saját költségét.

Ha a per kártérítésre irányul, vagy egyéb olyan követelés iránt folyik, amelynek összegszerű megállapítása bírói mérlegeléstől függ, az ellenfelet akkor is kötelezni lehet a terhére megállapított marasztalási összegnek megfelelő perköltség megfizetésére, ha a bíróság a követelt összegnél kevesebbet ítélt ugyan meg, de a követelt összeg nem tekinthető nyilvánvalóan túlzottnak.


A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 153. § (1) bekezdése szerint eljárási költségnek minősül a közigazgatási hatósági eljárás során felmerülő, az ügyfél képviseletében eljáró meghatalmazott költsége és megbízási díja (munkadíja).

A közigazgatási szerv a határozatában rendelkezni köteles ennek a költségnek a viseléséről. Ha az eljárásban volt ellenérdekű fél, akinek a kérelmét a közigazgatási szerv elutasította, vagy akit a kérelmezővel szemben kötelezett, a meghatalmazott költségét, megbízási és munkadíját e személyre hárítja.

Ha az eljárás hivatalból indult és a közigazgatási szerv célszerűtlenül vagy a költségkímélés elvének megsértésével járt el, az okozott költséget meg kell térítenie.